2013. július 1., hétfő

Bemerítési ünnep Zápszonyban

Hálával és örömmel vettünk részt ezen az ünnepen 2013 június 30-án, mert láthattuk és hallhattuk, hogy a Szent Szellem hogyan nyitotta meg hét testvérünk lelki szemeit arra, hogy meglássák bűnös életüket, elveszett állapotukat, majd pedig az abból szabadító és megváltó Krisztus Jézust. Miután hittel elkötelezték magukat az Úr Jézus követése mellett, az Úr Jézus parancsának engedelmeskedve a bemerítésben eltemették a régi életüket. Megértették, hogy aki hisz Jézus Krisztusban, annak engedelmesen követnie is kell őt. Aki szereti Megváltóját, az az ő tetszését akarja keresni, így ők is hátat fordítottak a vallásos hagyományoknak és hiedelmeknek, hogy az élő Jézus Krisztust kövessék.

Nyiscsák János (Beregszász) gyerekkora óta hallhatta édesanyján és nagynénjén (Jakubovich Kati néni) keresztül Isten Igéjét, mégis egyre mélyebbre süllyedt. Beregszász utcáit járta, ahol az éjszakai életben csakhamar hírhedté vált életmódjával. Az élet élvezeteit habzsolva egy idő után mégis úgy érezte, hogy nem tud eleget adni neki ez a világ. Hiába a bódító részegség, a mámorító gyönyör, a haverok és a banda a lelki éhséget nem csillapította, érezte, hogy ennél többre van szüksége. Sokszor látta és hallotta ahogy édesanyja imádkozott érte, de akkor még megkeményítette szívét. Néhány éve lehetősége adódott arra, hogy külföldön dolgozzon. Akkor kezdett el a Soproni Baptista Gyülekezetbe járni, ahol bekapcsolódott egy házi közösségbe. Isten Lelke idővel megszelídítette a valamikori cinikus és agresszív embert. Miután átadta az élete irányítását az Úr Jézusnak, az utóbbi évben többször visszatért Beregszászba, ahol a Második Esély Misszióba járva megerősödött benne az a gondolat, hogy haza kell jönnie Kárpátaljára az Úr Jézust szolgálni és bizonyságot tenni egykori barátainak Isten kegyelméről.

Lénárt Imre (Rafajaújfalu) élete a munkáról és az alkohol mámoráról szólt. Első felesége, aki néhány évvel ezelőtt az Úrhoz költözött, hűséges, istenfélő asszonyként tűrt Imre mellett és imádkozott érte. Felesége halála annyira megviselte, hogy újra a pohárban kereste a vigasztalást, ami csaknem meg is ölte őt. Miután felépült elgondolkozott azon, hogy Isten adott neki még egy esélyt és kérte az Urat, hadd tudjon megszabadulni az ital rabságából. Az Úr nemcsak, hogy megszabadította, hanem megajándékozta egy segítőtárssal is, feleséggel, aki ugyancsak néhány évvel ezelőtt megözvegyült és a rafajnai gyülekezet tagja. Ezek mind erősítették benne a hitet és a vágyat, hogy új életet kezdjen Jézus Krisztussal.

Balla Fanni (Rafajnaújfalu) istenfélő, keresztyén családban nőhetett fel, ahol már gyerekkora óta hallhatott az örömhírről. Isten megtérésre való hívását hallotta meg tavaly egy keresztyén gyerekhéten. Akkor megszületett a szívében a döntés, hogy követni akarja az Úr Jézust és átadja neki az élete irányítását. Megértette, hogy neki is van miből megtérnie és neki is szüksége van Isten kegyelmére. Nem akart az árral sodródni és rossz utakra keveredni, ezért tartotta fontosnak azt, hogy ilyen fiatalon, szabad elhatározásából kezdjen új életet Jézus Krisztussal.

Balla Teodóra (Rafajnaújfalu) Fanni nővéreként, ugyancsak gyerekkorától fogva hallotta és ismerte Isten akaratát. Szülei hitben nevelték és már évek óta hallotta az Úr Jézus hívó szavát. Döntését mindig halogatta, csitítgatta szívét, de mindeközben tudta, hogy helytelenül cselekszik. Isten Lelke nem hagyta nyugodni és az elmúlt évben egy keresztyén gyerekhéten megújította őt. Ekkor eldöntötte, hogy nem halogatja tovább az Úr Jézus követését, nyilvánosan is, a Biblia tanítása szerint megvallja az Úr Jézusba vetett hitét a bemerítés által.

Orosz Bálint és Tünde (Zápszony) a gyermekeik által kezdték el látogatni néhány évvel ezelőtt a gyülekezetet. Bálint már fiatal kora óta érdeklődött az Úr útja iránt. Komolyan vette a (református) konfirmációt és szándékában állt, hogy a lelkészi szolgálat irányában tanuljon tovább, de olyan véleményekre hallgatott, amik eltántorították ettől. Tünde nem kapott keresztyén nevelést a családjában. Számára teljesen idegen volt mind az Ige, mind az imádság. Miután házasságot kötöttek egymással, az Úr megajándékozta őket két gyermekkel. Sajnos a családi békességnek hamar vége lett azzal, hogy Bálintot megkísértette a Sátán az ital által. Mindennapossá váltak a veszekedések, civakodások, a harag és a félelem. Bálint többször került életveszélybe a mámor miatt, de ekkor is templomba járó emberként lelke mélyén kereste a békességet, megnyugvást, a szabadulást. Miután látta, hogy milyen rossz irányba tart az élete és a házassága elgondolkozott és az Úr segítségével letette a poharat. Elkezdtek járni a baptista gyülekezetbe, ahol szerető és befogadó közösségre találtak. Évekbe tellett, de mind Bálint, mind Tünde szívében az Úr Jézus elkezdte csodálatos, újjáteremtő munkáját. Megnyíltak lelki füleik az Ige hallására és megértésére, békességük és örömük van az Úrban.

Hegedüs Márta (Zápszony) gyerekkora óta hallott Istenről, olvasta a Bibliát és konfirmációja után szeretett volna hitoktatói munkát végezni. Az életét viszont nem adta át teljesen Jézus Krisztusnak, idővel úgy érezte, hogy nincs ezekre szüksége. Letette a Bibliát, megkeményítette a szívét, de miután megházasodott, a gyerekek születése után jöttek a próbák. Elveszítette édesapját és a fájdalomtól még inkább megkeményítette magát, keserűen, panaszkodóan másokat kezdett el hibáztatni helyzetéért. Folyamatos félelemben élt, hogy valakit még elveszít. Férje és gyermeke megbetegedett és a házassága is annyira megromlott, hogy beadták a válópert. Ezen az úton állította meg Mártát az Úr Jézus. Eljött a baptista gyülekezetbe egy evangelizációra és felismerte azt, hogy Jézus az aki segíthet neki is. Isten különös csodája az is, hogy házasságuk helyreállt, a válóperre nem került sor. Márta szívében és lelkében megújulva, a félelmektől és aggodalmaktól szabadon békességet és új életet talált az Úr Jézus oldalán.

Az igehirdetés üzenetét hallgatva, mindenki szembesülhetett azzal, hogy Isten keresi az embert. Hiába bujkál az ember és takargatja a mezítelenségét élvezetekkel, szórakozással, munkával, elfoglaltságokkal, vagy a vallásossággal, meg kell állni Isten előtt és számot kell adni arról, hogy mit tettünk. Érdemes még most előjönni a rejtekhelyeinkről, a hazugságokból és elfogadni Isten megoldását a múltunkkal és a jövőnkkel kapcsolatban. Ahogy Isten bőrruhát készített az édenen kívüli életre úgy most egy másik utat, Krisztus Jézust adja nekünk, hogy felöltözzünk az örökkévalóságra (Gal 3:27).

A bemerítés szolgálatát Nagy Csaba lelkipásztor végezte, aki egy hónappal ezelőtt lett felavatva a Kígyósi gyülekezet lelkipásztorának.

Az örömünnepen a helyi érdeklődő családtagokkal és lakossággal együtt több, mint 150-en vettek részt különböző más településekről. Láttuk, hogy sokak szívében dolgozott Isten Lelke, néhányan szóvá is tették, hogy irigykedtek azokra, akik ma bátran megvallották hitüket. Imádkozunk azért, hogy ő előttük is felragyogjon a Krisztus, hogy merjenek kilépni a tömegből és vállalni az Úr Jézus követését.

Nincsenek megjegyzések: